Szívem borzongva megrebben
Köd öleli át a tájat
Szellő szárnyán madár lebben
Ősz idéz fel feslő vágyat

Bőröd forró-jégben szenved,
Szemedből csak mosoly árad
Lelked csók-vágy-kéjbe dermed,
Csend-béklyója fogja szádat

Szétfoszló emlék a napmeleg,
Sóvártestű napimádat…
Pálmafás-tenger még fel dereng
De már…
Köd öleli át a tájat.

HJon